SZÜNETBEN
Még sötét volt, még szólt a zongora. Még holdfényben ázott a kert, a szerelmesek még ott álltak az esti útnál, de két árny már felemelkedett a sötétből. Tokot tartottak a kezükben. Aztán, akárcsak permeteznének. A nézőtér megtelt valami furcsa, édeskés illattal.
A holdfényes kert eltűnt, a zongora elhallgatott. Ők meg ott ültek ázottan, bepermetezve a kissé borús fényben. Nem keltek fel mindjárt. Először csak a székeket recsegtették, a lábukat lógázták. Egy fiú meglökte a másiknak a vállát, és akkor már az egész sor lökdösődött.
A kabátok begyűrt ujjából, a betűrt sálakból, zsebekből kirázták az amerikai mogyoró héját. A kabátkupacok egymásra csúsztak.
Egy szék fölcsapódott, a sorok megindultak.
Sherman Tibor is felállt a zongora mellől. Hátrafordult a közönség felé, és már
