HETEDIK SOR EGYES
Előtte volt az oszlop. Egyszerre csak eléje lépett, és akkor már nem lehetett továbbmenni. Pedig még úgy állt, kabátjával kezében, mint aki nem akar leülni erre a székre, az oszlop mögé. Megnézte a jegyet. Hetedik sor egyes.
Székek csapódása, székek nyikorgása.
– Mi az?
– Mit állsz itt?!
Jegyszedőnő futott el a széksorok mellett. A fiú feléje tolta a jegyét. Az megállt, vállat vont.
– Na és…? Azzal eltűnt.
Ő meg leült, kabátjával az ölében. A kabát rárogyott a vállára, mint egy fáradt néző.
Előtte az oszlop. Repedések az oszlopon, karcolások, firkálások. Ági-Feri, ceruzaírással. Rohadj meg! Az is itt állt, hogy: Rohadj meg! A szünetben firkálhatta rá valaki, aki semmit se látott. Ezt is ideírta, aztán még a szünetben elment. Előbb azért még lekapta a jegyszedőnőt,
