Az utolsó meghívás

Chapter 7

ÚJÉV NAPJA

Ffion

Hát, ez kínos. Tizenkét hónapja, amióta kilépett a házasságából, Ffion sikeresen elkerülte, hogy az esemény után belebotoljon valamelyik egyéjszakás kalandjába. Ez az egyik oka annak, hogy Cwm Coedtől távol éli a társasági életét; ez és az a tény, hogy ha az ember abban a faluban lakik és dolgozik, ahol felnőtt, akkor örökre gyerek marad mindenki szemében, aki ismeri. Vegyük például Sion Ifan Williamset: legalább hatvanöt éves, mégis mindenki csak Sion Sos Cochként emlegeti, mert iskolás korában odavolt a ketchupért.

Ffion maga is próbálta, sikertelenül, lerázni magáról a Ffion Wyllt{2} becenevet.

Vad Ffion.

– Csak a hajad miatt van – szokta az anyja határozottan mondani, miközben copfba kényszerítette Ffion göndör sörényét; nem volt hajlandó elfogadni, hogy egy egész közösség megszelídíthetetlennek tartja a kislányát. Elen Morgan Cwm Coedtől ötven kilométerre nőtt fel, és a hosszú házassága és a falu iskoláját elvégző két gyereke ellenére sokan még mindig kívülállóként tekintenek rá. Egy Cwm Coedhez hasonló helyen négy generációnak kell a temetőben nyugodnia, mielőtt helybelinek nevezheted magad.

Ffion eleinte hű is volt a Wyllt becenévhez. Ha azt mondják, biztos úgy is van, gondolta, amikor lenyűgözte a barátnőit a szülei italosszekrényéből lopott piával, és a legkülönösebb „igazságokat” eszelte ki az elkerülhetetlen felelsz vagy mersz csatákhoz. Vicces volt megfelelni a hírének.

Amíg aztán már nem volt az.

Néha, amikor Miával megisznak egy sört az Y Llew Cochban, körülnéznek, és ugyanazokat az arcokat látják, mint húsz éve.

– Még mindig benne lennék – mondja ilyenkor Mia Hari Robertsről, aki fürdőszobákat újít fel és önkéntes tűzoltó.

– Egyértelmű nem – mondják egyszerre Gruffydd Lewisról, aki most ugyanabban az iskolában tanít, ahol egyszer bezárásra ítélték, mert bedugott egy tükröt a lányok öltözőjének ajtaja alatt.

Ffion lopva Leo Bradyre pillant, miközben felhúzzák a cipővédőt, és leveszik a kabátjukat a hullaház előtti váróban. Benne lenne vajon Leóval? Hipotetikusan természetesen, a kettes számú szabály miatt. De benne lenne? Leo jóképű, az kétségtelen, bár talán nem annyira jóképű, mint amikor a vodka és száraz fehérbor szűrőjén keresztül látta.

De benne lenne, dönti el. Valószínűleg.

– Csak utánad, Ffion – hangsúlyozza az angol detektív a nevét, amikor Izzy Weaver kinyitja a hullaház ajtaját.

A megjátszott lovagiasság bosszantja Ffiont. Hogyan történhetett ez egyáltalán? A horror Leo arcán, amikor meglátta őt, elárult Ffionnak mindent, amit tudnia kell. Aligha lesznek képesek együtt dolgozni, bár Ffion még nem találta ki, hogyan bújhatna ki a dolog alól. Bocs, főnök, véletlenül megkeféltem a nyomozót, akit kijelöltek mellém – nem cserélhetnénk?

– Köszönöm, Leo – veszi át Ffion a hangnemet őszinte mosollyal. A patológus felvonja a szemöldökét, de Ffion tudomást sem vesz a ki nem mondott kérdésről. – Van valami ötlete, hogy mi a halál oka? – kérdezi inkább.

– Megtartom magamnak a véleményemet. Mi az eltűnt személy neve?

– Rhys Lloyd – feleli Leo, mielőtt Ffion válaszolhatna. Ffion a férfira néz, még mindig kavarog a feje. Ez annyira kínos. Olyan rémes. – Énekes – folytatja Leo. – Cwm Coedből való.

Kám koednek ejti a falu nevét. Ffion legszívesebben kijavítaná. Valójában kúm kojd. Egy csomó mindent szeretne, de leköti a figyelmét a hosszú fiók, amelyet Izzy kihúz a hűtőből.

– Nem tudtam, mikor érnek ide, és nem akartam, hogy felolvadjon. Csak arra van szükségem, hogy a főnökeik megegyezzenek, kinek küldjem a számlát.

Leo Ffion felé fordul.

– A ti oldalatokon találták meg a holttestet.

– A tietekről tűnt el.

Mivel Cwm Coed olyan közel van Angliához, a határon átnyúló együttműködés elkerülhetetlen: Ffion már jó párszor megtapasztalta, ahogy a cheshire-i teflonarcok hárítanak.

– Lloydnak van egy üdülőtelepe a tó angol oldalán – magyarázza Leo Izzynek. – Utoljára egy partin látták tegnap este.

– A Part – teszi hozzá Ffion, bár egyikük sem figyel rá. – Évekig vitatkoztak a tervek miatt.

Izzy lehúzza a lepedőt, és mind a hárman a holttestre merednek.

– Nincs jó formában – jegyzi meg Izzy. Próbál elfojtani egy böfögést, a szájára szorítja az ujjait, és lehunyja a szemét, pár pillanatig meg sem moccan. – Elnézést – kinyitja a szemét, amikor Ffion már éppen azon tűnődik, vajon jól érzi-e magát. – Hajnali háromig fenn voltam, Kártyákkal az emberiség ellent játszottam, és azt az utolsó pohár portóit már valószínűleg nem kellett volna meginnom. Szóval – lássuk, hogy az énekesük-e az.

A holttest meztelen. Széles a mellkasa, még ebben a szomorú állapotában is látszik, mennyire kidolgozottak a hasizmai, és a napbarnulás vonala olyan nyaralásokra utal, amilyeneket Ffion soha nem engedhetne meg magának. Egy mély seb vágja ketté az arcát. Ffion lassú, egyenletes lélegzeteket vesz.

– Az első vizsgálatokat elvégeztem a helyszínen, mintavétel köröm alól, kenetek, satöbbi, satöbbi – int Izzy a munkaasztal felé, amely végigfut a szoba egész hosszán. – A holmija és a ruhái ott vannak, ha akarnak rá vetni egy pillantást. Átkozottul szép öltöny. Nem sok Savile Row-t látni errefelé, azt elárulhatom.

Ffion a lezárt zacskókhoz lép, örül az ürügynek, hogy máshová is nézhet a holttesten kívül. A szmokingot egy álló ruhaszárítóra terítették, árad az anyagból a tó és a halál bűze. Ffion észrevesz egy arany inggombot, de nézelődik tovább, a gyomra emlékezteti, hogy a vodka és a bor nem fér meg egymással.

Mögötte Leo kinyit egy mappát, a cipzár hangját felerősíti a hullaház könyörtelen akusztikája. Előhúz egy papírlapot.

– Lloyd felesége adott személyleírást. Száznyolcvanöt centi, sötét haj, barna szem…

Leo és Izzy minden egyes jellemzőt egyeztet a kettejük között fekvő holttesten, a hátborzongató játéktól felfordul Ffion gyomra.

Két kisebb csomag hever a keskeny rozsdamentes acél asztalon, az egyik egy arany pecsétgyűrűt, a másik Lloyd okosóráját tartalmazza.

– Szólok a teches csapatnak, hogy szedje le az adatokat az Apple-fiókjából – Ffion visszasétál a többiekhez, és kényszeríti magát, hogy a holttestre nézzen. – Abból megtudjuk, merre járt, és ha volt letöltve az egészségi állapotát követő app is, akkor az is kiderül, hogy mikor állt meg a szíve.

– Akkor rám nincs is szükség – jegyzi meg Izzy.

Leo a következő pontra bök a listán.

– Vakbélműtétheg.

– Kipipálva – mutat Izzy a férfi jobb csípőcsontja fölött futó diagonális vonalra.

Ffiont hirtelen elönti a forróság.

– Anyajegy a bal mellbimbója alatt? – folytatja Leo.

– Megvan.

– Heg a…

– Jobb combon – vág közbe Ffion hirtelen. – Abbahagyhatjuk végre ezt a játékot? Eléggé nyilvánvaló, hogy azonosítottuk, nem? Rhys Lloyd az. Itt a vége.

Ffion sarkon fordul, és elhagyja a helyiséget anélkül, hogy vetne még egy pillantást a holttestre.

Odakinn rágyújt egy cigarettára, és vadul beszívja a tüdejébe a füstöt. Aztán felhívja a főnökét, vigyáz, hogy fesztelennek hangozzon. Mintha az egész nem számítana.

– Nem tudom megcsinálni ezt a munkát, uram… összeférhetetlenség miatt.

– Ezt hogy érti?

Malik detektívfelügyelő szórakozottnak hangzik. Valamivel több mint egy éve Ffion főnöke, de a körzet helyrajza miatt csupán egy párszor találkoztak személyesen.

– Ismerem az áldozatot.

– Ffion, maga mindenkit ismer Cwm Coedben. Hat hónappal ezelőtt a saját nagynénje ellen tanúskodott.

Ffion a cigaretta parazsára mered, figyeli, ahogy felemészti a papírt.

– Hat hónapot kapott csalásért.

Ffion nem fogja megnyerni ezt a vitát. Jane néni nem közeli hozzátartozó – anyai ágon a nagyszülők másodfokú unokatestvérek –, de tényleg egy családfához tartoznak Ffionnal.

– Igen, de…

– Közvetlen rokona az áldozat?

– Nem, de…

– Akkor a magáé az ügy.

Malik detektívfelügyelő véget vet a beszélgetésnek, Ffion pedig még utoljára dühösen a cigarettájába szív, aztán elnyomja a csikket a falon, és a bokrok közé hajítja. Az isten szerelmére. A telefonjára mered. Semmi Miától.

Ffion beül a Triumph Stag volánja mögé. Az autó öregebb nála, állandó viták forrása volt a rövid életű házassága idején. Rendszeresen lerobban, alig bír felkapaszkodni a hegyekre, és szivárog, mint Julian Assange; ráadásul egy lyukkal is büszkélkedik a padlón, ezért aztán a szél befúj a vezető szoknyája alá. Az apjától örökölt pénzből vette a Triumph-ot, és átkozott lett volna, ha lecseréli valami praktikusabbra csak azért, hogy örömet okozzon a férjének.

– Nem ültethetünk bele gyerekeket – mondogatta a férje. – Nem biztonságos.

– Nem akarok gyereket – válaszolta Ffion, és ez volt a vég kezdete. A férje próbálta meggyőzni, aztán próbálta elfogadni a dolgot, de tizennyolc hónappal később Ffion begyömöszölte a ruháit a Triumph hátuljába, és visszaköltözött az anyjához.

Szél zörgeti az ablakot, befütyül az ajtók körüli réseken. Ffion a bőr kormánykerékre hajtja a fejét, hosszan, lassan kifújja a levegőt. Igaz hát: Rhys Lloyd halott. Tényleg halott.

Istennek hála.