Ragyogóan kék az ég. A nap magasan áll a Pen y Ddraig csúcsa fölött, eloszlott a hajnali köd, és csónakok lavíroznak lustán a tó egyik oldaláról a másikra. Könnyű szellő fújdogál, és amikor teljesen elül, lehanyatlanak a vitorlák, várják az újabb esélyüket.
A tó partján – a mólónál, a fagylaltárus furgonjánál – a levegő fojtogató a hőségtől, a víz pedig tele álló szörfökkel és kajakokkal. Családok játszanak a sekély részen, strandlabdák szállnak magasan a fejek felett. Kirándulók nyitnak fel lakókocsikat, támasztanak fel tetőablakokat a furgonokon, gyújtanak tüzeket, és hagynak elszenesedett köröket a fűben. Átnéznek a tó túloldalára, és azon tűnődnek, kik élhetnek azokban a gyönyörű faházakban, a víz fölé nyúló teraszokkal és magánstégekkel. Elképzelik, milyen lehet olyan gazdagnak, olya
