JÚLIUS VÉGE
Rhys
Rhys belekortyol a pezsgőjébe. Fátyolos a víz a nyári hőségtől, elmosódottan látszanak tőle a csónakok, mint délibábok a sivatagban. A tó ellenkező oldalán nyaralók ugrálnak a mólóról, a víz alá buknak, aztán robbanásig feszült tüdővel a felszínre bukkannak a lehorgonyzott csónakok mellett. És mindezek felett, visszatükröződve a tó felszínén, ott van a Pen y Ddraig hegy.
– A javadra szóljon, öregem – mondja Jonty. – Nem rossz a kilátás. Egyáltalán nem rossz.
– Kinek kell a Földközi-tenger, ha itt van ez?
Blythe az égnek emeli az arcát, lehunyja a szemét, melegíti magát a nappal. Imbolyog a pohara, pezsgő loccsan a pucér karjára, és kislányosan kuncogni kezd.
– Óvatosan – szól rá Rhys. – Ez a cucc nem olcsó.
Blythe lenyalja a lebarnult karját a rózsaszín, hegyes nyel
