AUGUSZTUS VÉGE
Steffan
Steffan Edwards a kocsmában van. Voltak idők, amikor ez füstjeleket küldött volna körbe a faluban, míg végül elküldték volna valakinek a férjét, hogy csábítsa ki őt a háborús övezetből és vissza a házába; vagy legalábbis igyon vele, és tartsa távol a bajtól.
De Steffan már két éve, kilenc hónapja és hat napja józan, és az első tizennyolc hónap után – amikor még annyira sem bízott magában, hogy elsétáljon az Y Llew Coch előtt, nemhogy betegye oda a lábát – visszatért a megszokott helyére a bárpultnál.
Belekortyol a kávéjába – fekete, két cukorral –, és morcosan mered a csónakház számlakivonatára. Jutalmat érdemelne, nem igaz, amiért képes józan maradni a számok láttán? Nem vethetné senki egy férfi szemére, hogy iszik, amikor az üzlete tönkremegy.
De nem fog inni.
