Cwm Coedben már senki sem tud visszaemlékezni arra, hogy melyik évben kezdődött az úszás, de azt tudják, hogy semmiféle más módon nem köszöntenék az új esztendőt. Nem emlékeznek, hogy Dafydd Lewis melyik évben ment be a vízbe egy szál Mikulás-sapkában, vagy mikor ugráltak bombát a rögbis fiúk a mólóról, és áztatták bőrig szegény Mrs. Williamset.
De mindenki emlékszik a tavalyi úszásra.
– Idén remélhetőleg nem lesznek holttestek! – kiáltja valaki. Mindenki nevet, de ez kelletlen és kínos nevetés. Tizenkét hónapnál többre van szükség Cwm Coed lakóinak ahhoz, hogy elfelejtsék, hogy az egyikük gyilkos.
– Átkozottul hideg, az ám – mondja Ceri. – Remélem, tudjátok, hogy mire vállalkoztok.
Hozott magával valakit – egy nőt nevetésráncokkal és ezüstlánccal a nyakán, aki Ceri karjához ér, amikor
