Belesüppedek a bársonyszékbe. Igazából annyira kell pisilnem, hogy mindjárt meghalok, de mivel pont most jöttem vissza, már eléggé cikinek érezném, ha megint kirohannék.
– Nyugi már! – súgja Bálint, és megszorítja a kezem.
– Megőrülök! – mondom neki, és hangosan felsóhajtok.
– Nekem lenne okom ennyit szaladgálni, de mégis nyugton maradok – jelenti ki a húgom, és megfogja hatalmas pocakját.
– Ajánlom is, hogy maradj nyugodtan, mert ha a keresztgyerekemnek bármi baja esik, kinyírlak! És akkor legalább én leszek az anyja.
– Imádnivaló a humorod – mondja életem szerelme, és elengedi a kezem. Kikapcsolja a mobilját.
Örülök neki. Legalább néhány óra nyugta lesz, és nem hívogatják a kórházból.
Marcsi hátrafordul a székében, és eljátssza, hogy a körmeit rágja. Persze nem.
– Én már annyira
