Azonnal utánanyúl.
– Akkor szerintem ez is tetszeni fog – vigyorog, és int a tékásnak, hogy adjon egy szatyrot. – Jól kicsesztél magaddal…
– Mert?
– Cipelheted egész randi alatt – mondja vigyorogva. Aztán persze kiveszi a zacskót a kezemből. – Na, menjünk! Igyunk valami finomat!
– Tudok egy romkocsmát egy utcával lejjebb.
– Legyen!
Ideális helyszín. Nem puccos, nem feszengős, ellenben van bor. Nem is rossz. Kérünk egy üveggel.
Kivételesen azon szurkolok, hogy ne rúgjak be a feszültség miatt. Amikor először lépek le a mosdóba, megállok a tükör előtt. Olyan vigyor van a fejemen, amilyen utoljára a kokainmámortól volt. Fura. Emlékszem arra az arcra.
Illetve mégsem olyan, mert tiszta a szemem. Tiszta az arcom.
De a mámor, az igen. Az a helyes kifejezés.
– Tíz éve nem voltam randin –
