– Később elmesélem. Talán.
– Oké – válaszolom, mert egyelőre ennyi elég. Nem feszegetem.
Besétálunk az Aradi utcáig, majd balra kanyarodunk, és szó nélkül slattyogunk tovább.
– Soha nem tudom, melyik utca melyik – mondja vigyorogva.
– Hát, akkor a legjobb emberrel vagy együtt. A fejemben van egy egész térkép. Évekkel ezelőtt lenyeltem egy Google-térképet.
Felnevet. Érzem, hogy oldódik a hangulat, főleg azért is, mert hirtelen megfogja a kezem. Hatalmas. Mármint a keze. Nagyobb, mint volt – már ha létezik ilyen egyáltalán.
– Hová megyünk? – firtatom.
– Rögtön meglátod.
– Legalább az utcát áruld el, különben elleszünk egy darabig a kereséssel.
– Csengery.
– Nem Csenger?
– Nem – vigyorog megint. – Ebből, mondjuk, megjegyezhettem volna… Most, hogy mondod.
– Való igaz.
– Tök hülye
