– Jól hangzik. Csak kicsit fatalista.
– Az lenne? Ha nincs mese a lelkedben, akkor nagy bajban vagy… Furcsállnám egyébként, író létedre.
– Mire vagy kíváncsi? Hogy elhiszem-e azt, hogy boldogan élünk, míg meg nem halunk? Vagy arra, hogy van-e kedvem végigcsinálni egy tökéletesen zárkózott emberrel ezt a hacacárét anélkül, hogy bármi esélyem lenne arra, hogy ki tudom nyitni? Lövésem sincs…
– Mindenki túl könnyen jut mindenhez. Amibe egy kevés energiát kell fektetni, az már nem is kell.
– Vagy csak egyszerűen fogalmam sincs arról, hogyan csináljam…
Délután kettő óra van. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nézem az órát percenként. Pedig valószínűleg Csenger Bálint otthon alszik. Már ha tud. Mégis, valahol hátul az agyam mélyén persze megint azt üvöltöm: miért nem hívsz már?!
– Számtal
