– Tartsd egy kicsit, légy szíves! – mondom a mobilba, aztán Gizire nézek, aki a szemüvege mögül fürkész engem. – Ki van bent? – kérdem tőle.
– Hó vége van. Mindenki. Hajtanak a jattra.
– Na igen.
– Bökd ki, mit akarsz! – mondja, és hosszút szív a cigarettájából.
– Nem kell bent segítség?
– Verácska! Bökd ki, mit akarsz!
– Bőrig áztam. Nincs itt az esőkabátom.
– Egyszóval. Bent maradsz pakolni, de címet nem kérsz?
– Valahogy úgy.
– Hriszto! – üvölt be a konyhába. – Vera besegít a konyhán!
– Küldjed csak be – kiabál vissza a Kapitány –, úgyis meg kell tanulnia besamelmártást csinálni!
– Na, indíts be! – vigyorog rám Gizi, majd felveszi a telefont. – Pizzéria, tessék!
– Itt vagy még? – kérdem Marcsit.
– Persze!
– Nem jönnél be hozzám? Ha már úgyis otthon fetrengsz? Konyhaszolgál
