– Azt hittem, hogy éhen fogok halni – kezdte el a beszédet és az evést egyszerre.
És tényleg. Úgy evett, mint egy ősember. Egyébként is úgy nézett ki a kockás ingében, a borostás arcával, vágatlan, félhosszú hajával. Jóképű fickó ez, gondoltam, és letettem magam, szemben vele az egyik székre.
– Ma rettenetes nap volt, összevissza kutyulták a rendeléseket, és mivel berágtam, úgy döntöttem, hogy ezt nem viszem vissza, úgysem tudnak elszámolni vele…
– És milyen jól tetted! – vigyorgott. – Kérsz egy sört?
– Az lehet, hogy most jót tenne.
– Hűtő – mutatott a háta mögé. – Adhatnál egyet nekem is…
Felálltam tehát. Hm. Nem csoda, hogy éhes volt. A frigóban csak dobozos sörök csücsültek, egyik a másik mellett, kellemesen verejtékezve, színesen, mosolygósan.
– Neked mi a sztorid? – kérdezte,
