– Nocsak, a hercegnő szóra méltatott! Micsoda csodás nap!
Első gondolatom, hogy azonnal kontrázok, de mivel a fejéből ordító nyanya teljesen letaglózott, képtelen vagyok megszólalni. Nem kérdés, meglepődtem.
– Tényleg szóba elegyedett velünk – lép a nő mellé Lencse, aki csíkos konyharuhába törölgeti mosószertől kipirosodott tenyerét. – Bocsánat, csak veled, Gizikém! Engem pillantásra sem méltat, ugye?
Na, hát ez történik, ha kérdéseket teszel fel, ha belebonyolódsz, ha beszélgetni akarsz. Lebombáznak. De annyira, hogy még mindig nem jön a levegő, ami megrezegtetné a hangszálaimat, viszont szorul a torkom, mintha kötelet fontak volna köré. Pedig muszáj lesz megszólalnom, mert már kínosan nagy a csend.
– Én… csak azt kérdeztem… – kezdek bele.
– Tudom, mit kérdeztél. Nem vagyok gyengeelm
