Szerencsém volt, hogy a testemen nem fogott az alkohol. Nem híztam el. A szépségem örök mentsvárul szolgált, tudtam, hogy én vagyok a baba, amit mutogatni kell.
Nem érdekelt.
Ez sem.
Egy éjjel arra ébredtem, hogy a szokásos buli van a házban. Ordított a zene, artikulátlanul üvöltött mindenki.
Álmosan botorkáltam le a nappaliba, ahol a biliárdasztal és a bárpult is volt. Szokatlanul gyenge voltam. Persze, akkor már napok óta lázam volt, és nem ettem semmit.
A pasim egy vörös hajú nő lába között térdelt. Ütemesen járt le-föl a feje. A többiek pedig körbeállták, és tapsoltak meg éljeneztek.
Azt sem vették észre, hogy ott vagyok.
Kivettem egy üveg vodkát a hűtőből, és felmentem a szobámba pakolni.
A vasútállomáson ébredtem hajnalban. Egy hátizsákkal, pár száz forinttal a zsebemben. Mel
