Nem emlékszem, hogy találkoztam-e nővel az életemben, aki ilyen hatással volt rám.
Marcsi nemcsak csodálatosan szép és tehetséges, de megvan benne az a kihalófélben lévő képesség, amivel már nem találkoztam hosszú idők óta: az intelligenciáját figyelemre használja. Figyel és kommunikál. Felismer és megismer.
És mosolyog. Szünet nélkül.
Az elképedésemnek a telefonom csörgése parancsol megálljt.
Első pillanatban (mint mindig mostanában) azt gondolom, hátha Bálint az. Amikor azonban meglátom a kijelzőt, a fejemre csapok.
– Basszus! Elfelejtettem, hogy jelenésem van! – Majd felveszem. – Tudom, tudom, máris indulok! – És bontom a vonalat.
– Baj van? – kérdi Marcsi.
– Hát, még nem. De majdnem elfelejtettem, hogy a szomszédom, aki a haverom és rockzenész, szóval, hogy ma van a bulijuk. Még
