– Tárgyalás, azt mondja, tárgyalás…
– Tessék, anya?
– Mit bámulsz?! Áll ott, mint egy hülye! Micsoda egy…! Inkább néznél be a Szaniszló úrhoz, kell-e valami? Persze, a rajzolás!… Majd kirúglak a rajzaiddal együtt! Aztán mehetsz a szerkesztő úrhoz! Most megint nem látom két napig a Bélát, mint a múltkor…
Leült a dívány sarkára, kötényét gyűrögette. Egyik válla sután, szánalmasan felcsúszott, egész kicsinek, védtelennek látszott.
Sanyi csak nézte, aztán odament hozzá, a hátát simogatta.
– No, anya, no…
Hányszor állt már így anya mellett!… Tavaly, mikor a noteszárus meglógott. És most a Gerle. De ez visszajön, eltűnik egypár napra, aztán visszajön.
– Visszajön… Hisz tudhatná, anya…
A szobaasszony fölállt, kifújta az orrát, legyintett.
– Eridj már! Nézz be a Szaniszló úrhoz, vagy tudo
