Feri még elnézte egy darabig ezeket a holmikat. Valami olyan végtelen elhagyatottság volt a cipőn, a kék-fehér csíkos harisnyán meg a kabáton…
Várady nyögött egyet, átfordult a másik oldalra. Fél kézzel maga után húzta a paplant, kicsit elpaskolta a hátán.
Valahol egy ébresztőóra szólt, és Feri elindult az iskolába. Délelőtt is Váradyra gondolt, ahogy olajos arcával a számtanpróba fölé hajolt. Nem csinálta meg. No mindegy! Most már biztosan apával együtt vonul a nyomda felé.
Mikor hazament az iskolából, apa már otthon volt. Reggel valami roppant sürgős dolga akadt. – Délelőtt találkozunk a Szabadság téren. – Persze hogy nem jött el.
Apa mosolygott, mint akit csöppet se lep meg a dolog.
– Egyszerűen nem volt neki hol aludni. Jó, ezt értem, de akkor meg mit beszél itt nyomdáról meg lapr
