– Nehezen mozogsz.
Szemüveges, kissé hajlott hátú férfi állt az ajtóban. Kopottas kalapja jól a szemére húzva. Csontos arcát mintha egyszer olajjal leöntötték volna. Hóna alatt szürke fedelű könyv.
– Berényi szerkesztő urat keresem.
Komolyan, kissé szigorúan nézett Ferire.
– Nincs itthon.
– Úgy…
Az olajos arc még sötétebb lett. Fejét lehajtotta, és csak állt zsebre vágott kézzel a folyosón, mint aki sose akar elmozdulni.
– Mikor jön haza?
– Nem tudom.
A szemüveges mélyet lélegzett, aztán nagyon elszántan:
– Megvárom.
Azzal már bent volt a szobában. Kalapját levette, vékony szálú haját türelmetlen mozdulattal hátrasimította.
– Várady vagyok.
Azzal, mint aki mindent elmondott, leült egy székre az asztal mellé. Az asztalon Feri könyvei, füzetei. A gyerek csak nézte a szemüvegest.
