Ahogy benyitott a szobába, apa az asztalnál ült, olvasott, és szivarozott.
Feri félálomban hallotta Rózsánét, az éjjeli szobaasszonyt.
– Erre tessék, kérem, erre, kérem. Nagyon rendes szoba.
Zörögtek a kulcsai. Súlyos léptek. Ez biztosan csizma. Valami vidéki. Na most megbotlott a lyukban, káromkodik.
– Micsoda rongy szőnyeg ez?!…
Rózsáné nagyon kedvesen:
– Ki fogjuk cserélni.
– Az ember majd kitöri a nyakát!
A lépések elhalnak. Valahol a folyosó végén kulcs csörög a zárban. Feri aztán csak a szobaasszony magányos lépéseit hallja. Egy pillanatra megáll Rózsáné, kifújja az orrát, aztán továbbmegy. A gyerek a másik oldalára fordul. Elszundít. Aztán egyszerre csak megint fönt van. Mi ez? Micsoda hangok?… Mintha valami vízesés… Kis csönd, aztán mintha valamit víz alá merítenének.
– A
