Feri a kávéházi reggelire gondolt. Ezzel kezdődött a nap. Ő rendelt, igen, igen!… – Három habos kávé lesz, meg… – A pincér figyelmesen bólogatott. Aztán hozták a lapokat. Ferit persze csak a képeslapok érdekelték, egyes képeket anyának is megmutatott. Reggeli után kisétáltak a ligetbe, még nem volt ugyan valami remek az idő. Olvadt. A házak ereszéről csurgott a víz, de szépen sütött a nap, és a levegőben már benne volt a tavasz.
– Na – mondta apa –, most jól ment.
Anya mosolyogva bólintott.
– Most igen.
Apa letette a hegedűt, zsebkendővel megtörölte az arcát.
– Egészen kimelegedtem. Nem olyan könnyű egy ilyen keringő, mint hinné az ember. Tele van „veszedelmesen nehéz” részekkel. De pár hét alatt igazán sokat fejlődtünk. Most aztán pihenek egy kicsit.
Az ágy szélére ül, kezét a térde
