Frici megáll egy ajtó előtt.
– Ez az.
Dévasut kissé magasabbra tartja a lábast, köhint. Apa kopog. Bent senki se mozdul. Csönd van, mintha már régen elköltözött volna innen mindenki. Dévasut Berényire néz.
– Talán már nincsenek is itt.
– Várjunk csak. – Felemeli az ujját, de nem kopog. Az ajtót nézi. Valahogy szinte hihetetlen, hogy ez az ajtó kinyílik.
Odabent nagyon magányosan megreccsen egy szék.
– Jönnek – suttogja Frici.
Nyúlánk, barna ruhás lány áll az ajtóban: sima fekete haja középen elválasztva, mint vidéki úrilányoké, csipkegalléros barna ruhája is végtelenül egyszerű. Kis kereszt a nyakán.
– Mi tetszik?
Dévasut a fejét ingatja. Látszik rajta, hogy legszívesebben belebújna a lábasba. Milyen nyugodt ez a lány, gondolja Berényi, mint akit semmi sem lep meg. Értelmes, szomo
