BILI-ÓVODA
Arcok a rács között, pufók térdek a rács között, cipők lekopott orra. Ott lógnak, fehér ingben, kék kantáros nadrágban. Két kézzel kapaszkodnak a rácsba, kifelé bámulnak. Mögöttük egy fehér köpenyes nő.
Nem törődnek vele. A kerttel se törődnek, a homokozóval. A rácson lógnak, kifelé bámulnak.
Villamos tűnik fel a túlsó oldalon. Ahogy megáll, és az utasok kiszállnak, a kékkantárosok felsivítanak. Mind nekik hozta őket a kocsi: nénit szatyorral, bácsit felhajtott kabátgallérral és a többieket.
Van, aki egyszerűen elnémul a gyönyörűségtől, és lefordul a rácsról. Egy másik kinyújtja kezét. Be akarja húzni azt a bajuszos bácsit ide a rács közé. Be akarja húzni a zöld ruhás nőt és azt a másikat, abban a nagy gombos kabátban.
Egy kékkantáros meg csak köpköd. Köpés a kőre, köpés a
