VAK VARJÚ
(JEGYZETEK 1946 NYARÁRÓL)
Dorogi doktor – széles termetével, édeskés mosolyával, akár egy pruszlikos menyecske – azt gondolta: igaza volt a feleségemnek, hát persze, hogy igaza volt! Mindent a nyakamba sóznak, mert van egy ember, aki mindent vállal. Igaz, kivel is tárgyalhatna az alispán? – Végignézte az alacsony, poros arcú jegyzőt, és azt mondta:
– Vendéget kapunk, Mihály, holnap érkezik.
A jegyző összehúzta szemöldökét. A doktor is mindig olyan jókat mond, mennyit kuvikolt, hogy baj lesz a beszolgáltatással, mindenbe beleüti az orrát, most meg ez a vendég…
– Micsoda vendég? – csikorgott a jegyző hangja. – Ki kap vendéget?
A doktor nem felelt mindjárt. A jegyző mögött az ócska, fekete szekrényre nézett, az iratoktól roskadozó állványra, mintha velük értelmesebben lehetne
