LÉPCSŐFORDULÓ
A negyedik emeleten kapták el. Éppen csak le akart futni tejért meg kifliért, úgy nyári nadrágban, papucsban, amikor érezte, hogy nézik. Még tett egy-két lépést, aztán megállt. A lépcsőre bámult, a papucsára.
Odafent megszólalt a hang.
– Tegnap csöngettem, de nem voltak otthon.
Magas, szigorú tekintetű nő a lift rácsánál. Szürke kabátjában, akárcsak a rácsról ereszkedne le.
– Vagy ha otthon voltak, nem nyitottak ajtót. – Pillanatra elhallgatott. – Igazán nem tudom, hogy elfogadják-e ezt az üveget. – Kivette az asszonyka kezéből a tejesüveget, megforgatta. – A karima… itt… itt, kedveském, ez a szürke karima. Persze, ehhez nincs mindenkinek türelme.
Visszaadta az üveget. Két lépcsőfokkal állt a fiatalasszony felett. Várni lehetett, hogy belekapaszkodik a rácsba, és elrepü
