AZ OROSZLÁNVADÁSZ
Kihúzta a konyhaasztal fiókját. Kanalak, kések, villák, kiskanalak, letört kilincs, reszelő, egy habverő drótja, egy gomolyag spárga.
A kihúzott fiókba bámult, és ez jó volt. Kések, villák, kanalak…
A felesége messze, messze, valahol odabent a szobában. Az éjszaka is messze volt, a mozdulat, ahogy kiugrott az ágyból. Aztán ahogy elindult a felesége felé, valami porral meg egy pohár vízzel.
Szétszedett húsdaráló. Egy darabig még nézte, aztán betolta a fiókot.
Könyv a konyhaasztalon, jegyzetek, csavaros ceruza.
A Western gőzös pusztulása. Féloldalra dőlt hajó a címlapon, ahogy a hullámok között vergődik.
Ide jött ki éjszaka, olvasott, jegyzetelt. Talán abba se kellett volna hagyni, talán le se kellett volna feküdni. Úgyis mindig van valami a feleségével, és akkor már
