49.– Nem értem – hüledezel. – Azt mondtad, én egy kobot vagyok, társ…
– Azt mondtam, hogy különleges vagy – vág a szavamba. – Csak azt nem mondtam meg, hogy miért.
– De hogyan találhatnám meg én? Ha a rendőrség nem volt képes…
– A rendőrség meg sem próbálta. Mint mondtam, rájöttem, hogy nekem kell lépnem. Csak nem volt meg hozzá a kellő eszközöm. – Két kézzel rád mutat. Voilà. – Meg kellett építenem a szükséges eszközt. Ez volt az első lépés. Aztán hagynom kellett, hogy alkalmazkodj. Ha már az elején közlöm ezt, túl sok lett volna ahhoz, hogy elviseld.
Most is az, gondolod tompán.
– De én továbbra sem értem, miből gondolod, hogy nekem sikerül megtalálni őt. Tekintve, hogy senki másnak nem sikerült.
Tim járkálni kezd a konyhában, az arca sötét az összpontosítástól.
– Emlékszel arra a
