The Perfect Wife – A tökéletes feleség

1.Megint azt az álmot látod, amelyikben te és Tim Dzsai­pur­ban vagytok a diválin, a fények ünnepén. Ahová csak nézel, minden ajtóban és ablakban lampionok és gyertyák, csillagszórók és égőfüzérek pompáznak. Az udvarok vibráló tűztavakká lettek, a bejáratokat bonyolult mintákba idomított, színes rizstésztával keretezik. Dobok és cintányérok pengnek és lüktetnek. A zűrzavartól és a zenebonától leigázva sodortatod magad a tömeggel egy piacon át, ahol mindenfelől édességekkel tömött tálakat tukmálnának rád az árusok. Hirtelen ötlettől vezérelve megállsz egy pultnál, ahol egy asszony gyönyörű hindi mintákat fest bőrre, ecseteinek szantálillata a csillagszórók éles kor­dit­szagával és a piruló kesudió aromájával vegyül. Miközben gyors és ügyes mozdulatokkal fest rád, eltáncol mellettetek egy csoport fiatalember, akiknek arcukat kékre festették, izmos felsőtestük meztelen, aztán visszajönnek, és csak neked táncolnak, halálosan komoly arccal. Befejezésül az asszony egy bindit fest pontosan a szemeid közé, és elmondja, hogy a piros pont jelzi házas állapotodat: asszony vagy, minden titkok tudója. – De én nem! – tiltakozol, és majdnem elrántod magadat, ugyanakkor félsz, hogy valamivel megsérted a helyiek érzékenységét, de aztán meghallod Tim nevetését, látod a dobozt, amelyet elővarázsol a zsebéből, és mielőtt fél térdre ereszkedne a káosz és a ricsaj kellős közepén, te már tudod, hogy valóban meg fogja tenni. Túlárad a szíved a gesztustól. – Abbie Cullen – kezdi –, mióta berobbantál az életembe, tudom, hogy összetartozunk. Aztán felébredsz. Mindened fáj. A szemed a legrosszabb, az éles fény beleég a koponyádba, az agyad lüktet nyakad merevségétől, az egész gerinced egy merő gyötrelem. Gépek sípolnak és búgnak. Kórház? Balesetet szenvedtél? Mozgatni próbálod a karodat. Merev – a könyököd is alig bírod hajlítani. Keservesen felemeled a kezed, és megérinted az arcod. Kötés borítja a nyakadat. Valamiféle balesetről lehet szó, de nem emlékszel rá. Előfordul az ilyen, mondod magadnak kábán. Az emberek úgy térnek magukhoz karambol után, hogy nem emlékeznek a becsapódásra, még arra sem, hogy autóban ültek. A lényeg, hogy élsz. Tim is az autóban ült? Ő vezetett? Mi van Dannyvel? A gondolattól, hogy Danny vagy Tim meghalhatott, majdnem felhördülsz, de nem bírsz. Ám a változás a sípoló gépezet hangjában riasztott egy ápolót. Szemmagasságban elhalad egy kórházi kék egyenruha és egy női derék. Állít valamin, de túlságosan fáj felnézni rá. – Ébren van – mormolja. – Hála istennek! – mondja Tim. Tehát él. És itt van, az ágyad mellett. Elönt a megkönnyebbülés. Aztán megjelenik az arca, lenéz rád. Azt viseli, amit mindig: fekete farmert, sima szürke pólót, fehér baseballsapkát. De az arca sovány, a ráncok mélyebbek, mint amilyennek korábban láttad őket. – Abbie – mondja. – Abbie! – A szeme könnyesen ragyog, ami megriaszt. Tim sosem sír. – Hol vagyok? – A hangod érdes. – Biztonságban vagy. – Baleset történt? Dannyvel minden rendben? – Danny jól van. Most pihenj! Később elmagyarázom. – Megműtöttek? – Majd később elmondom. Ígérem. Amikor már erősebb leszel. – Máris erősebb vagyok. – Ez igaz: a fájdalom máris enyhül, a köd és a kábaság felszáll az agyadról. – Hihetetlen! – mondja Tim, nem neked, hanem az ápolónőnek. – Döbbenetes! Ez ő! – Álmodtam – mondod. – Arról, amikor megkérted a kezem. Olyan életszerű volt. – Rájössz, hogy ez az érzéstelenítő. Élénkebbé teszi a dolgokat. Mint az a sor abból a darabból. Mi is volt? Egy darabig szöknek előled a szavak, de aztán, szinte fájdalmas erőfeszítéssel, egy katt, és emlékszel: Sírok s megint álmodni vágyom.{1} Tim szeme ismét könnybe lábad. – Ne légy szomorú! – feleled. – Élek. Ez a lényeg, nem? Mindhárman élünk. – Nem vagyok szomorú – mondja, és mosolyog a könnyein át. – Nagyon boldog vagyok. Az emberek sírnak a boldogságtól is. Ezt persze tudtad. De még a kínokon és a fájdalomcsillapítókon át is megállapíthatod, hogy ezek nem most-már-nem-lesz-semmi-baj könnyek. Elveszítetted a lábadat? Próbálod mozgatni a lábfejedet, és reagál – lassan, mereven – a takaró alatt. Hála istennek! Tim elhatározásra jutott. – Valamit meg kell magyaráznom, szerelmem – mondja, és megfogja a kezed. – Valami nagyon nehéz dolgot, de máris, azonnal tudnod kell. Az nem álom volt. Hanem feltöltés.