Evelyn?
Fölnézett. Ulysses állt mellette.
Ülj ide, paskolta meg Evelyn a padot. Nézd, mutatta a cipőjénél a kis sárga virágot. Gondolj csak bele, micsoda erőfeszítés feltörni ezek között a 15. századi kövek között, és jelentkezni, hogy itt vagyok! Jól nézzetek meg! Holott mindenki arra a palazzóra kíváncsi, vagy itt a szoborra. Bőkezűen ajándékoz a természet, Ulysses. A művészettel nagyon más a szellemi kapcsolatom. Túl gyakran tolakszik belé a történelem, a műelemzés. És akkor itt ez a csöpp sárga virág, és csak annyit kér, hogy vegyék észre.
(Mennyire imádta Evelynt az ilyenekért Ulysses!)
Kop kop kop! Peg közeledett a téren. Halványszürke blúzban, harangszabású lila nadrágban, napszemüvegben, narancssárga rúzzsal, kezében meggyújtatlan cigarettát lengetve.
Peg levetette magát a pad
