De szép zakó, mondta Ulysses.
Marcello Mastroianni gardróbjából, mondta Petrus.
Igazán jól áll.
Kösz, Temps.
Abban az évben, anyja halála után költözött Massimo a pensionéba. Lett volna pénze lakásra, de Jem látogatásait szerette volna diszkréten bonyolítani, ezért…
Tényleg ezt akarod?, kérdezte Ulysses. Itt lakni velünk?
Zavarna? Hogy zavarna-e? Komolyan beszélsz? Te is? (Egy darabig így társalogtak.) Massimo időnként vacsorát is tálalt, még a vendégkönyvben is említést kapott. „A rizzsel töltött paradicsom paradicsomi volt.” (Szóismétlésnek zamatos.)
Londonban pedig Col a cseresznyefához kötözte magát, amikor jöttek a buldózerek. A Hackney Gazette kapott a sztorin, tudósított Col nyilatkozatáról, miszerint „Az erőszakmentesség az egyetlen járható út”. A bontóbrigád levagdosta Col
