Az a fajta ritka nyári este volt, mikor Anglia egész tűrhető. Gyalogoltunk kettesben a csatorna mentén, fújtuk, hogy Sír a szívem utánad. Az én szívem miatta sírt. Az az Eddie faszi. Az betette nála a kaput, Temps. Tudom, idétlen ezzel a taggal pont téged traktálni, de akkor tört össze valami Pegben. Leszakadt a híd a boldogsághoz.
Cressy fájában még ott a méltósága az öregnek. Valami csillapító erő tolul föl a gyökerein át, olyan, mintha csevegni akarna az emberrel. Ültem alatta egyik reggel, és írtam egy új szerzeményt – A szánom-bánom puszta szó címűt. Magától íródott.
A meghallgatásomon az Annie, a mesterlövész turnéjához nem tetszett nekik a slágerinterpretációm, kicsit lenn voltam aznap, azt kell hinnem. Ők keserűnek találtak. Úgyhogy megint a kezdő szteppeseknél működöm. Mellesleg
