Tudom, uram.
Ugye, érti?
Hogyne.
Hát fütyülnek mindenre?
Nehéz nem fütyülni mindenre olyanoknak, akiknek nincs kenyere, uram. Meg vize sincs.
Darnley sóhajtott.
Gyerünk, Alexander St. John Darnley. Dzsipet neked, és hátraarc.
Az udvarra lépve mellbevágta őket a nyomor nehéz szaga. Rettenetes állapotok, akár egy nápolyi szegénynegyedben. Traumatizált emberek ezreire egyetlen vízvételi hely, mintha ostromzárat oldottak volna fel az imént. Ulysses és Darnley átverekedték magukat a kavarodáson az utánpótláskonvoj felé. Bal felől hajba kaptak a kiosztott liszten. Lepedők, ruhaneműk lógtak a palota erkélyeiről; az oszlopcsarnokban, ahová nem sütött be a nap, matracokon heverő emberek szorongatták gyér javaikat. Szedett-vedett faszenes serpenyőkben égett a tűz, maró füst keveredett a leveg
