FAGYLALT AZ ÁLLOMÁSNÁL
Mióta látja ezt?
Szürke híd, belefúródva az égbe, alatta átrohan a vonat. A vonat füstjével együtt maga a híd is fölemelkedik.
– Félmeztelen testek az áltomás falánál. Eddig mozdulatlanul álltak, de most jönnek, mintha szét akarnák tépni a nyaralókat. Elragadják a bőröndöket, csomagokat, és üvöltve rohannak előre.
– Tízen a Belspedbe!
– Lánggyár!
– Magyar Acél Üdülő!
Mögöttük a nyaralók tétova és végtelen áradata. Távolabb, a híd túlsó végén, a gyorsrajzoló. Ezt is mindig látni kell a lánynak a fagylaltosbódéból. Miért éppen a gyorsrajzoló? Akadnak arrafelé más árusok is, de ő mindig a gyorsrajzolót látja a spárgán lógó arcok között. Úgy lógnak ezek az arcok, mint a száradó zsebkendők. A lány el se tudja képzelni, hogy valaki leüljön a kis székre a rajzoló elé
