SÉTA KÖZBEN
Ha megkapaszkodhatnának valahol, ha lenne egy hely, ahol megkapaszkodhatnának! De nem, mindig tovább kell menni. Amikor Szabó Kálmánt behozták, akkor még itt voltak az Intézetben. Nem mintha a tanárnő egy percig is bízott volna ebben, vagy azok, akik a padban lapultak. De mégis: egy osztály padokkal, katedrával, szekrénnyel, térképekkel.
A tanárnő vörösesbarna kontyát igazgatta, és kinézett a kertre. Szabó Kálmán a dobogó szélén állt. Úgy dobálta a karját, mint egy színész. A hangja náthás volt. Náthás és sértődött.
– Nem történt volna semmi, tanárnő kérem, ha az anyám rendesen ad pénzt.
A tanárnő a fiúra nézett, és azt gondolta: meg akar hatni. Az egész fiú ilyen. Lágy, barna arc, hullámos haj. Szívdöglesztő. Most arra vár, hogy megértően bólintsak, hogy kérdezzek valamit.
