HALOTT KATONÁK
(Legenda az Árusok teréről)
Nagy, cementes papírzsák a járda szélén. Egy nő feje hajlik ki belőle. Lehunyt szem, halott arc.
A fehér sörtés Adasz Miklós lehajol hozzá, keze a térdén, és elkezd duruzsolni, akárcsak valami altatót mondana.
– Nincs semmi baj, kedveském, megtörténhet az mindenkivel, egy-két pohárral többet ittunk, most pihenünk, alszunk egy kicsit, aztán elfelejtjük az egészet, nem mondom, marad utána egy kis fejfájás, de hát…
Fölegyenesedik és körülnéz.
– Van egy részegem.
A zsák mellett állnak, valaki gyöngéden megemeli a nő állát. – A múltkor egy postás volt.
Atlasz leüti a kezet a nő álláról. – Rosszul lett odabent, én meg hova vigyem? Ültessem kocsiba? Nekem is többe van.
Vézna kis ember lép elő a sötétből. – Mikor ültet maga valakit autóba? Egy ba
