SÍRKŐ-KERT
(Legenda az Árusok teréről)
Miért ne?! Egy időben nekem is lehetett volna bódém. Engedélyt is kaptam volna, meg ami az anyagi helyzetemet illeti… Elhallgatott a cipőpertlik függönye mellett. Mintha eltűnődött volna. Ott ült a zöld asztalka mellett, cipőpertlik, hajcsatok, fésűk és akasztók között.
– Maga sose gondolt rá, hogy bódéja legyen? – Felnézett abba a sovány, merev arcba.
Az meg se hallotta. Rázta a platniját, szikrák röpködtek körülötte. Előtte meg egy halom pattogatott kukorica, akárcsak valami rezsón. Oldalt zacskók, odaszórva egy szögre.
Rázta a platniját, szikrák röpködtek körülötte, ahogy ott állt a falnál.
A pertlis meg csak bugyborékolt. – Ott voltak a bódék a téren, a Földesé, a Liszaueré, a Sperberé… mind el tudom mondani.
Valami biztatásfélére várt, de
