NEVEK A FALON
Nevek a kórház vörös téglás falán. Szálkás, kusza ceruzaírással vagy bicskával odakarcolva: nevek, bejegyzések, üzenetek.
Willinger Margit bejött 1914 júniusában, itt volt a sebészeten.
Én is akkor jöttem ide, Isten velük!
Itt nyugszik szeretett férjem, itthagyta feleségét és három gyerekét.
Isten veled, János-kórház, már én többet a műtőbe nem megyek!
Kunt Anna kiment 1909. június 2-án, visszajött 9-én, és most itt tölti szomorú napjait.
Szerelmem, Gizi, itt volt 1916. szept. 4-én.
Olvasd el, anyám, szomorú levelemet, János-kórház szemosztályán hagytam a szememet.
Kiss Anna egész életét itt tölti a kórházban, szegény.
Kinek jutott eszébe? Ki gondolt rá először, hogy egy nagy ünnepélyt kell rendezni, ahol egybegyűlnek mindannyian: betegek, orvosok, ápolók. Willinger
