LÉPCSŐK
Most aztán igazán dühös volt. A tekintete elszűkült, a szája meg egy vékony vonal. Kiabálni nem kiabált. Lassan beszélt, és valami távoli, idegen hangon.
– Megint ott kellett hogy rád akadjak, megint az utcáról kellett hogy felhozzalak.
A kislány belenézett anya arcába. Csakhogy az az éles, szigorú arc nem anyáé volt. Így hát nem is lehetett mondani semmit. Azért annyit mégis kibökött, hogy Temunovics gyerekek… meg roller.
– Mindig van valami – bólintott anya. – Temunovics gyerekek meg roller, Lovas Klári meg az elrepült papagáj. – Elhallgatott, aztán megismételte: – Mindig van valami.
Legalább felgyújtaná a villanyt – gondolta a gyerek. De ez a ronda, homályos szoba… Eszébe jutott egy név. Egér Misi. Évekkel ezelőtt kitalálta, hogy ha homályba borul a szoba, akkor a padló rep
