ISKOLAUDVAR
– Találkoztok még?
– Miért ne találkoznánk?
– Mégis, hogy felesége van?
– Kit zavar?
Az iskola udvarán sétáltak, kék köpenyben, vékony, piros övvel a derekukon. Borika megállt, széles barna arcával Verához fordult, és újra csak azt mondta.
– Kit zavar!
– Kézit csókolom, Ilonka néni – köszönt Vera egy fehér köpenyes tanárnőnek. Aztán, ahogy utánabámult. – Milyen csinos, mindig ilyen csinos, kár, hogy nem ő tanít bennünket kémiára, hanem az a vén, rozoga, ütődött… – Felsóhajtott, majd hirtelen megkérdezte. – És ha lesz valami?
– Mi lenne? – Borika arca merev volt.
– Tudod, ha annyit találkoztok a Jancsival. – Vera egy lány után nézett, aki könyvvel a kezében ment el mellettük. Olvasva, lassan sétálgatott az a lány, bólogatott, a szöveget mormolta. – Ha a Luxenberg hallan
