TIZENHAT ÉVEN ALUL
Vera megmondta a szüleinek.
– Ha Zolika keres, nem vagyok itthon, és nem is tudjátok, hogy mikor jövök haza.
– Zolika… – Apa a vállát vonogatta. – Szabolcsot ismerem, mindig motorral jön érted, aztán van egy Péter, de Zolika…
– Nagyon helyes fiú – mondta anya. – Igazán nem is értelek, Vera.
– Anyuci, ezt légy szíves és bízd rám. Nagyon örülnék, ha legalább ebbe nem szólnál bele. – Vera katonásan ropogtatta a szavakat. Közben a füzet fölé hajolt. Jókai Mór nőalakjai és a hazaszeretet. Ez a cím, és alatta semmi. Vera kék iskolaköpenyben, fekete hajával, akár egy füzetre csöppent pacni. Olykor felemelte a fejét, és kinézett a nyitott ajtón. Apát látta, ahogy az előszobában csomagol. Apa megint vidékre utazik ellenőrzésre, és megint az utolsó percben csomagol. Vera anyá
