PAPÍRSZALVÉTA
Vera összekötőszőnyeget kért a szomszédból. Egy vázát a társbérlőtől. Ahogy visszajött a vázával, vékony aranylánc volt a csuklóján.
– Kitől kérted ezt a láncot? – Anya mellette állt az asztalnál. Nézte, ahogy a lány elhelyezi a vázát.
– Talán mégis inkább arra a kisasztalra, az ablak mellé. – Vera átröppent a vázával a kisasztalra.
Apa fürdőköpenyben, lomhán és álmosan bejött a konyhából. Ahogy megállt az ajtóban, megrázkódott, mint aki álomból ébred.
– Kitől kérted ezt a láncot? – Anya most a kisasztalka mellett állt. Két ujjal megfogta Vera állát, és maga felé fordította.
– Edittől. – Vera elrántotta a fejét. – Majd visszaadom, ha elmentek a vendégek. De hát Szabolcs anyja előtt mégse mutatkozhatok úgy, mint egy…
– Szabolcs anyja! Szabolcs anyja! – Anya dühösen ropo
