AZ ÖRDÖG KONYHÁJA
A telefon előtt állt, mögötte az anyja. Vera nem nézett hátra, de tudta, hogy anya ott áll mögötte. Kiment a konyhába, az előszobában beszélgetett valakivel, aztán megint csak ott volt a telefon körül.
Vera hirtelen megfordult. – Talán legjobb lenne, ha te hívnád fel.
Anya a száját biggyesztette, vállat vont. – Örülnék, ha közölnéd velem, hogy kit kéne felhívnom. – Egy mozdulatot tett, mintha el akarna menni.
– Azért nem lenne jó, ha csak így felugranak – Vera közelebb ment hozzá, belebámult az arcába, öregesen, megértően bólogatott. – Bizony, már ki kell készítsük magunkat, hogy mutassunk valahogy.
Anya az arcához kapott, mintha le akarná törülni. – Ha az ember egész nap a konyhában van. – A lányára nézett. – Nem kéne tanulnod? Vera, ez azért mégis túlzás.
Vera a d
