A TÁRSBÉRLŐ
Kicsit nehéz a járásuk. Neki is meg az anyjának is. Apuról ne is beszéljünk. Ahogy ezek végigvágtatnak a folyosón, ahogy az ajtókat csapkodják!
A mama mindig megkínál ezzel-azzal, ha kint vagyok a konyhában. Ma is csinosabb, mint Vera. Macskaarc, szürkészöld szem, és a lába!… Szóval még ma is inkább a mama. Vera olyan, akár az apja: csontos, széles arc. Fiatal, persze, még fiatal, és végül is meg lehet vele inni egy fél konyakot.
Azt nem mondom, hogy köp rám, de azért még nem ittam meg vele egy fél konyakot. Néha berobban hozzám. – Gyurikám, olyan isteni filmet láttam! Mikor csináltok ti olyat a tévében?
Hogy mikor csinálok én olyat a tévében? Egyáltalán, mit csinálok én a tévében? Állólámpát adok Berek Kati mellé, könyvszekrényt Gábor Miklós mögé, amikor verset mondanak. N
