Tizenhetedik fejezetAz ajtócsengő kitartóan berregett. Cassie és Luke is még jobban befészkelte magát a paplan alá. Nem akaródzott szembenézniük a pimasz reggellel, amely megpróbálta ilyen korán felkelteni őket, mint egy kisgyerek, aki hajnali ötkor követeli a reggelijét.
Újra felberregett a csengő.
– Jujj, hány óra? – nyöszörgött Cassie, kidugta vékony karját a pehelypaplan alól, és az óra után tapogatózott az éjjeliszekrényen. Hajnali négyig fent voltak – mindenfelé jártak –, mivel ez a nap mindkettejüknek szünnap volt, és azt tervezték, hogy délig nem kelnek ki az ágyból. Cassie homályosan tisztában volt vele, hogy Luke testét használja párnának.
– Nyolc negyvenkettő.
– Mondd, hogy ez csak álom. Egy nagyon-nagyon rossz álom… – Álmosan elhalt a hangja. Majd újabb berregést hallottak.
