XIII. FEJEZET
Cameron Arthurral csak délben találkoztunk. Meglepett szokatlanul nyugodt arckifejezése, tegnapi félelme nyomtalanul eltűnt.
– Valószínű, hogy néhány nap múlva elhagyom a kastélyt – mondta szenvtelen hangon.
– Lordságod elutazik? – kérdeztem kissé hitetlenkedve.
A fiatalember bólintott.
– A veszedelem elmúlt fejem felől, úgy érzem, most kezdek újra élni. Ma reggel megkaptam az íjász üzenetét.
– Újabb nyílvesszőt találtak? – érdeklődött Hughes.
– Igen. Ezúttal Frank szobájában hevert a nyílvessző, melyhez levél volt erősítve.
– Láthatnám a levelet? – kérdezte a főfelügyelő.
– Nem! – válaszolta Arthur Cameron keményen. – Elhatároztam, hogy az íjász megkapja a kívánt összeget!
– Talán mégis jobb lenne, ha lordságod ismertetné velünk a levél tartalmát – kockáztattam meg
