XVI. FEJEZET
A vacsorát egyik földszinti szobában tálalták fel. A legjobb akarattal sem állíthatnám, hogy vidám hangulatban folyt le. A beszélgetés csak nehezen indult meg. Cameron Arthur és Chester csak időnként váltottak egy-egy szót. Cameron Arthur arca szokatlanul nyugodt volt, olyan ember benyomását keltette, aki nagy tehertől szabadult meg. Nem kételkedhettem abban, hogy a fiatalember valóban megfizette az ötvenezer fontot, és most biztonságban érzi magát. Chester nem várta meg a vacsora végét, és fejfájására hivatkozva visszavonult.
– Csak két eset lehetséges – szólalt meg Colt –, a gyilkos állandóan a kastélyban tartózkodik, vagy pedig valami úton-módon bejuthat ide.
A kis emberke elhallgatott, mert oldalba löktem. Sajnos, figyelmeztetésem már elkésett. Tudtam, hogy Hamilton csa
