XVIII. FEJEZET
Már magam is megbántam elhamarkodott cselekedetemet. Minden pillanatban azt vártam, hogy Chester holtan esik össze, de ez nem történt meg. A fiatalember egészen jól érezte magát, sőt már mosolygott is.
– Egészen furcsa ötletei vannak – mondta szemrehányó hangon –, revolverrel kényszerít valakit, hogy vizet igyon!… Tudtam, hogy őrültekkel nem szabad ellenkezni, és így megittam a vizet. Remélem azonban, nem akar még egy pohár vizet megitatni velem?
– Nem… Persze, hogy nem – válaszoltam teljesen megzavarodva.
– Ez valóban nem lenne szép cselekedet – szólalt meg egy gyönge hang.
Megdöbbenve meredtem az ágyra. Hughes teljes öntudatnál volt szeme vidáman csillogott. Felkönyökölt, de rögtön visszaesett a párnára.
– Úgy látszik, még egy kicsit gyönge vagyok – állapította meg m
