Chapter 6
969 Words
Legend
Moses visszajött.
És jellemző rá, hogy nem úgy csinálta, ahogy gondoltam.
Nem, amire számítottam, az egy figyelmeztetés nélküli golyó a fejbe. Pont, mint Jorie-nál. De nem, Moses azt akarja, hogy lejátsszam a hülye játékát, mert kell neki az a kibaszott bosszú.
Az nem lehet, hogy Jorie lefeküdt vele. Biztos, hogy nem. Sosem nyúlt volna hozzá.
De mégis, az agyam visszarepül tizenöt évvel ezelőttre, és arra, hogy Jorie mennyire nem akarta elhagyni a várost. Hogy mennyire furcsán viselkedett több hónapon keresztül. Hogy azelőtt a borzasztó nap előtt már több hétig nem bújtunk ágyba.
Valamit nem vettem észre? Azért hezitált, mert nem akarta hátrahagyni Mosest? És mégis, hogy a picsába ölte volna meg a bandája, ha Moses a szeretője volt? Ennek az egésznek semmi értelme…
Lelassítok egy piros lámpánál, és hálás vagyok a csendért a Broncóban. Most semmi kedvem beszélgetni. Csak befelé összpontosítok, amíg bele nem fulladok a saját kérdéseimbe.
Amikor végre lehúzódunk a szerviznél, Hal a bejárat elé parkol, elzárva minket az utcától. Helyes. Ha jól ismerem, akkor van nála egy sörétes, és nem fél használni.
Kinyitom az ajtót, és lehajtom az ülést, helyet hagyva Lököttnek és Roux-nak. Hálát adok az égnek, amiért Roux kisurrant az irodából, amíg Lökött tv-t nézett. Ha nekiesett volna Mosesnek azokkal a hegyes fogakkal, szemrebbenés nélkül lelőtte volna.
Scarlett megáll a kocsi előtt, én pedig odaadom neki a kulcsot.
– Lenyugtatod, légyszi? Beszélnem kell Hallel.
Scarlett sápadt, megszeppent arcától elszorul a szívem. Nem kellett volna megtapasztalnia a ma történteket. Ennek az egésznek sosem lett volna szabad eljutnia hozzá. Meg kellett volna ölnöm Mosest már évekkel ezelőtt.
Ez az egész kurvára az én hibám.
Elloptam azt a kamiont. Eladtam a holmikat belőle. Jorie miattam halt meg, és majdnem Lököttet is kinyírták.
Lehetnék egy átkozott tornádó, amilyen ügyesen elbaszok magam körül mindent. Most már Scarlett élete is fenekestül felfordult miattam.
– Persze. Amire csak szükséged van, cowboy.
A becenév most olyan, mint egy gyógyszer. De akármennyire is akarom, hogy megnyugtasson, nem megy. Túl sok bűnért fizettem ma este. Megérdemlem a fájdalmat, ami széttép, és még nem is bűnhődtem eleget a káoszért, amit okoztam.
– Mindjárt jövök én is.
Nem hajolok hozzá egy csókért, de ő igen.
Nem érdemlem meg őt.
Amint felment a lakásba, odamegyek a SUV-hoz. Hal a hátsó ajtónál babrál valamivel. Amikor odaérek, látom, hogy felhajtja a kárpitot. Pont az van alatta, amire számítottam. Egy kis fegyvertár.
– Senki sem fog átjutni rajtam ma este, Legend. A szavamat adom.
– És rajtam sem.
A hang a sötétből jön. Hal és én megfeszülünk, ahogy a léptek közelednek.
– Ki az? – kérdi Hal, és egy fegyverért nyúl.
A kezem az övé fölé teszem, hogy megállítsam.
Big Mike lép ki a sötétségből.
– Ez az én telkem. Ezek az én embereim. És senki, még egy Mississippiből jött gengszter sem fog itt problémázni.
– Big Mike, bemutatom Halt, Scarlett új testőrét. Hal, ő Big Mike, Q apja, és a legőrültebb Puerto Ricó-i fickó, akit valaha ismertem.
Big Mike biccent Hal felé.
– Így igaz. Idehúzok egy széket, és dekkolok rajta egész este, ha kell.
– Mi van Joanie-val?
– Melanie-val tölti az estét Daninél és Tonynál, és szórakozni mennek. Rendelkezésetekre állok.
Odalépek Big Mike-hoz.
– Köszönöm, de Hal megoldja. Nem kell itt ülnöd egész este.
– Q felhívott és elmondott mindent. Szerintem van rá okom. – A székekre néz, amik mindig a garázs előtt állnak, mert Lököttel ott szeretnek társalogni. – Most pedig leülök. Ne vitatkozz velem, Gabe. Családtag vagy. Mi pedig vigyázunk a családtagjainkra.
Elönt a hála, és úgy érzem, baromira nem érdemlem meg ezt a gondoskodást.
– Köszönöm. Nem vitatkozom tovább.
– Remek. Folytasd csak a dolgod, mi tartjuk itt a frontot.
Kezet akarok rázni vele, de ő átölel, és megpaskolja a hátam.
– Menj, aludj egy kicsit. Q azt mondta, hogy reggel lesz mit átbeszélni.
Legszívesebben azt felelném, hogy nem Q hozza itt a döntéseket, de megakad a nyelvem hegyén. Túl fáradt vagyok most ehhez.
– Reggel találkozunk. Mindkettőtökkel.
Megrázom Hal kezét, és az épület bejáratához indulok, amit aztán bezárok magam mögött.
Ahogy megyek fel a lépcsőn, újra lejátszódik a fejemben, ami ma történt. Moses az asztalomnál. A Lökött fejéhez szorított pisztoly. A látvány, hogy Scarlettre fegyvert fognak.
Basszameg. Erről már álmodtam. De a rémálmaimban mindig vérfürdő a vége. Hálás lehetnék, hogy legalább a legnagyobb félelmem nem teljesült be.
Megállok Lökött lakása előtt, de a hangja az én otthonomból jön, szóval továbbsétálok a folyosón. Amikor kinyitom az ajtót, meglátom Lököttet és Scarlettet a nappali közepén, egy rakás párna és takaró között.
Lökött épített egy várat két párnából és egy takaróból, és befeküdt alá. Csak a hosszú lába lóg ki. Fülig ér a szája, én pedig lefagyok.
– Remélem, nem gond – mondja Scarlett a földön feküdve. – Azt mondtam Lököttnek, hogy itt aludhat.
– Nem csodálatos, Gabe? Csináltam egy barlangot! Ebben fogok aludni. Te és Scarlett megkaphatjátok a felfújható matracot, de nem tudom, hol van. Megvan még, ugye?
Scarlett meleg tekintetébe nézek, és megint elönt a hála.
– Jó ötlet, Katicabogár. Pont egy ittalvásra van szükségünk.
Scarlett feláll, és odalép hozzám, miközben Lökött magára húzza a takarót, hogy teljesen elbújjon a barlangjában. Scarlett körém fonja a karjait.
– Azt gondoltam, jobb lesz, ha együtt töltjük az estét – súgja.
Ahogy megérzem a teste melegét, egy kicsit megnyugszom. Őt is elveszíthettem volna. Veszek egy mély levegőt, magamba szívva a bőre illatát, és becsukom a szemem.
– Igazad van. Köszönöm.
Arra nyitom ki a szemem, hogy merőn néz rám.
– Megoldjuk ezt az egészet. Egy csapat vagyunk. Nem fogsz ellökni magadtól valami kamuindokkal, csak hogy megvédj. A része vagyok ennek, akár tetszik, akár nem. Oké?
Gyengéden nekidöntöm a homlokomat az övének.
– Nem tudom, mit mondhatnék. Adj pár órát, hogy feldolgozzam ezt az egészet. Holnap kitalálunk valamit – felelem, és adok egy puszit Scarlett orra hegyére.
– Rendben. Na de… hol is van az a matrac?
- Writer
