– Azt hiszem, már hétfőn ideadta.
– Maga is azt hiszi? Így törődik a jegyekkel, a menzával, magától minden koldus belóghat az utcáról! Múltkor azt az újságost ebédeltette, de az ingyen koszt az jó, a tejet haza tudja vinni este! Holnap hozza be az indexét! – kiáltott a tüskés arcba. – Tudom én, hogy egy csomó lógós van itt, soha nem látták az egyetemet, és még lármáznak, még pimaszkodnak!
– Sok a szöveg, gyerünk azzal a babbal!
A doktor még mondott valamit, de azt már nem lehetett hallani a csörömpöléstől. A tüskésképű már egy hosszú fapad végén ült, kanalát becsúsztatta a levesbe. – Hozzak indexet, honnan hozzak én ennek az állatnak indexet?
– Lehet, hogy holnapra elfelejti. Tudod, milyen bolond.
– Hozd ide a tányérodat, Gábor, van itt még hely!
Gábor a tüskésképű és egy fekete hajú
