A férfi a lépcsőn ült, a legfelső lépcsőn és cigarettázott. Rajta kívül senki más nem volt a peronon. Odakint hidegen ragyogott a téli este, és ő a robogó lépcsőn fújta a füstöt. Előrehajolva, görnyedt hátával oly mozdulatlan, oly nyugodt volt. Házak futottak el előtte, hosszú kerítések, sötétbe merülő vasrudakkal… elnyújtott, panaszos kutyaugatás hallatszott. – Ez, ez a zsíros, vékony hát várja azt a nőt, ez akarja elvinni?!
A kocsi zökkenve megállt, a férfi egy ugrással lent volt – és kilépett a nő is. Aztán Heltai Pali.
A nő mintha egy pillanatra megállna, hátrafordulna. Vállának remegése, feszes ívű lába mind várta, hogy megszólítsák. Az a kis pofa oly közel hozzá… két keze megint a zsebében, arcát a nőhöz emeli. Szól hozzá. És a nő? felel? megáll? továbbmegy?
Heltai Pali mögöttük,
